Az első paksi interjú Lisztes Krisztiánnal

- Miért pont mi?
„Nagyon fontos volt, hogy ki az edző. Gellei Imrével már dolgoztam együtt a válogatottnál, és szép emlékeim vannak arról az időszakról. Nagyon jó hangulatú edzőtáborokban, kifejezetten jó munkát végeztünk. Ráadásul Simon-Balla Istvánt is ismerem, hiszen ő a Fradinál dolgozott, amikor egyetlen magyar csapatként bejutottunk a Bajnokok Ligájába. Fontos volt nekem, hogy egy olyan csapatot találjak, ahol tudom, hogy mi vár rám.
Először Gellei Imrét hívtam fel, hogy őt érdekelné a dolog, vagy sem. Azt válaszolta, hogy szívesen látna, és igazából ez volt számomra a legfontosabb. Olyan kellemes helyzetben voltam, hogy sikerült egy olyan klubot találnom, ahol szívesen is fogadtak. Egyébként, míg a REAC-nál voltam, figyelemmel kísértem a Paks játékát, és el kell ismerni, hogy nagyon kulturált, tudatos focit játszottak. Sajnos ez a tabellán nem tükröződött, de remélem, hogy a segítségemmel, előrébb lép majd a csapat”.

- Miért döntöttél úgy, hogy itthon folytatod?
„A Rostocktól kaptam egy újabb, egy évre szóló, ajánlatot, lehetőségem lett volna maradni. Azonban ez az ajánlat nem bizonyult csábítónak, és a családommal közösen úgy döntöttünk, hogy végleg hazajövünk. A gyerekek érdekét is figyelembe vettük, és ezért hoztuk meg ezt az elhatározást”.

- Kaptál ajánlatot másoktól is?
„Én nem beszéltem senki mással. Ennek még a lehetőségét is ki akartam zárni, nem akartam ebből később kellemetlenséget magamnak, hogy valamelyiket le kell mondanom. Mindkét fél tartotta magát a kitűzött dátumig, amíg döntenünk kellett, addig nem akartam semmi másba belebonyolódni”.

- A játékosok közül kiket ismersz?
„Egyértelmű, hogy Tököli Attilát, de ismerem Csernyánszki Norbertet, Horváth Leventét, Nikolov Balázst, Zováth Jánost és Éger László, csapatkapitányt is. Illetve a REAC-os időszaknak köszönhetően azért a többiekkel is találkoztam már”.

- Hogy érzed, mennyit tudsz majd hozzátenni a csapat játékához?
„Erősen motivált vagyok, mivel szeretném bebizonyítani, hogy a magyar futballban, még harminchárom évesen is képes vagyok a PAKSI FC javát szolgálni. És szeretném jól érezni magam itt, ami biztosan így lesz, mivel mindenhol csak jókat hallottam a csapatról. Ha már kicsit körbenéztem, és megszoktam a közeget, még az is elképzelhető, hogy ideköltözünk a családdal együtt”.

Forrás és fotó: www.paksifc.hu