Halmosi: Csere vagyok, de érzem a bizalmat

Egyelőre nem sikerült beverekednie magát a kezdőcsapatba, ennek ellenére nem csügged Halmosi Péter. A Hull City magyar légiósa szerint edzője bízik benne, ám a csapat jelenlegi játékrendszere nem teszi lehetővé, hogy rendszeresen kezdőként lépjen pályára. A futballista az észak-írek elleni meccs kapcsán megjegyezte: Koeman nem a látványos, hanem a hasznos játékot díjazza.

- Annak ellenére, hogy általában csereként lépek pályára, érzem a bizalmat, hiszen a portsmouthi volt a kilencedik Premier Ligás fellépésem – mondta a haladas.nyugat.hu-nak Halmosi Péter. - Miután fut a csapat szekere, így edzõnknek nincs oka rá, hogy az alapcsapaton, a 4-3-3-as felálláson változtasson. Miután azonban a 4-4-2-re átállunk, rögtön pályára küld az edzõm. A napokban egyébként a szüleim is meglátogattak Angliában és a Manchester City és a Bolton elleni meccset is megnézték. Fõleg édesapámnak volt nagy élmény a látogatásuk, hiszen amikor kisétáltunk a Hull City gyepére, csak ámult és bámult. Tudvalévõ, hogy édesapám hosszú-hosszú éveken át a Haladás létesítményvezetõje volt, így van összehasonlítási alapja. El sem akarta hinni, hogy Angliában szinte valamennyi stadionban ilyen tökéletes, biliárdasztal simaságú gyepszõnyeg található. Igaz, a mienk még az átlagnál is jobban karbantartott pázsit, az Old Trafford gyepszõnyegét például simán verjük, pedig ugye az sem az a libalagelõ kategória... Egyébként éppen a szezon elõtt újították fel a gyepet, ami annak ellenére is remek állapotban van, hogy a rögbimeccseket is ebben a stadionban rendezik.

Halmosi a válogatott mérkőzésről is kifejtette a véleményét, kiemelve, hogy Erwin Koeman nem a látványos, hanem a hasznos játékot díjazza.

- Örülök, hogy gyõztünk Belfastban, hiszen korábban az északírekhez hasonló brit stílusban futballozó csapatok ellen bizony a legtöbbször alulmaradtunk. Az északírek az angol másodosztályban honos stílust erõltették, keményen ütköztek és felívelgették a labdákat. Azt nem mondom, hogy durvák voltak, inkább roppant agresszívan játszottak ellenünk. Igaz, a mai napig fáj az a könyöklés, amit még az elsõ félidõben gyûjtöttem be, akadt néhány nehéz másodpercem amikor úgy éreztem, hogy emiatt cserét is kell kérnem. A szünetben aztán lekezelték a sérülésemet, de aztán a második félidõben is kaptam egy medvepuszit, szerencsére azt is túléltem. Már régóta hiányoltam, hogy egységesen futballozzon egy magyar válogatott, úgy tûnik mostanában erre sem lehet panaszunk. Közel helyezkedtünk egymáshoz, ha valaki hibázott, ott termett egy csapattárs és rögtön kisegítette. Együtt védekeztünk, együtt támadtunk. Ami a saját játékomat illeti: egy védelmet szerintem az minõsít, hogy kap-e gólt vagy sem. Mint ahogy egy csatár is tízszer megtáncoltathatja a fején a labdát, ha nem rúg gólt, akkor mindez semmit sem ér. Mi nem kaptunk gólt, így tehát jól teljesítettünk. Én egyébként utoljára három éve, még a Debrecen játékosaként a Manchester United ellen játszottam balhátvédet, akkor Cristiano Ronaldot fogtam… Szóval nem ma volt, amikor erre a posztra állítottak be. Erwin Koeman mindenesetre megdicsért, végre egy olyan szakember került a válogatott élére aki elsõsorban azt nézi, hogy egy játékos mit nyújt az adott poszton, nem pedig arra fókuszál, hogy ki mennyire látványosan futballozik. Emellett Koeman értékelte, hogy bár az elõbb említett ütközés után nagy fájdalmaim voltak, mégsem kértem cserét, inkább összeszorított fogakkal tovább játszottam. Én ezen a poszton amit tudtam megtettem, pedig nem volt egyszerû egyik pillanatról a másikra átállítanom a játékomat és a gondolkodásmódomat.

Forrás és fotó: www.pepsifoci.hu